Teherán, a nyüzsgő Perzsa metropolisz

Csibekiállítás a központban, egy négyzetkilométernyi bazár és adrenalinfüggőknek való gyalogos közlekedés. Teherán szolgált némi meglepetéssel.

 
hirdetés
 

– Mikor gyerek voltam, a híradó visszatérő témája volt Teherán. Akkor zajlott az 1979-es forradalom. Azóta eltelt majd’ negyven év. –

 

Napkelte Teheránban

Kijev felől érkeztünk repülővel, reggel landoltunk. A kiszállást megelőző pillanatokban, mikor már ki lehetett csatolni az öveket, beindult a fészkalódás. Itt és most ez nem csak a kézipoggyászok megkeresését jelentette. Jaj, a kendő! Kiáltottak fel a lányok, miután észrevették, hogy mindenki beöltözik. Iránban kötelező öltözködési szabályok vannak. De erről később.
Mivel Kijevben az időjárás nem engedett időben útnak, ezért vagy öt órás késésben voltunk. Bár végül is mihez képest? Szállásunk volt foglalva. A reptéren virradt ránk. Nyúzott napkelte, egy nap nem alvás, 4000 kilométer és több órás várakozás után. Irány egy ágy, aztán jöhet a kaland. Üdvözöllek Teherán!

 

A szállás

Irán 2017-ben még elég különös módon van bekötve az informatikai infrastruktúrába. Nem nincs net, de nem is van. Ez megér egy külön fejezetet. A lényeg, hogy emiatt igen nehezen találtam előre lefoglalható és olcsó szállást. Azonban több nap keresés után sikerült. Szegényes angolommal le is leveleztem a részleteket. Külön dormitórium a lányoknak és külön a fiúknak. Nincs ám olyan, hogy bárhol, csak úgy együtt alhat a két nem. A teokrácia szabályai lassan valósággá válnak a számunkra. A szobák éppen elég nagyok, van hely a csomagoknak és kényelmes az ágy. A fürdő tiszta. Bár építészeti szempontból érdemes elemezni.

Kerámia lapburkolat a földön, középen padló összefolyóval, és csempe a falon. Szaniterek: mosdótál. Pedig van zuhany is és WC is. Csak éppen nincsenek. A zuhanyozást maga a tus kifolyó szerelvény biztosítja, kabinnak, vagy tálcának pedig az egész fürdő rendelkezésre áll. Még az átellenes sarokban lévő WC is, ami egy – a padló összefolyónál nagyobb – lukat jelent, és némi mélyített csúszásmentes burkolatot. Ez mellett van még az alsó tisztálkodást szolgáló rózsa nélküli zuhanycső, 20 centivel a padló felett. Tehát bidé is van. Kompakt egy fürdő, ahol mindent meg lehet oldani.

A közösségi helyiség, illetve az étkező, az a tetőterasz. Tágas, kilátással a környékre, a teheráni nyüzsgéshez képest igen csendes. Hűtő, szamovár, grillrács. Asztalok, székek és a keleti kényelmet szolgáló kerevetek, szőnyegekkel, párnákkal. És 39 °C, mert augusztusban jöttünk.

 

Az öltözködés

Iránban léteznek az öltözködésnek szabályai, amit a turistáknak is be kell tartania. Csakúgy, mint bárhol máshol a világban. Ami a különbség, az a mérték. Európában a köztereken a teljes pucérság ütközik jogi keretekbe, míg Iránban a lábak sem maradhatnak fedetlenül. Egészen bokáig. Nők esetében ez még szigorúbb, nekik sem a karjaik, sem a frizurájuk nem látszódhat. Tehát: férfiaknak hosszúnadrág, nőknek felül hosszúujjú, alul hosszú szoknya vagy hosszúnadrág, plusz a fejen kendő. Ám ha a nő nadrágot hord, akkor a felsőruházatnak fenék alá érően azt takarnia kell. (És hiába hord egy nő nadrágot, a nadrágot nem ő hordja.)
Viszont ami látszik, az mind lehetőség a divatnak. Az arcon smink, a kézen festett-, díszített körmök. A kendők tekintetében pedig oly változatosság létezik, hogy mindenki találhat kedvére valót.

Amit érdemes megjegyezni, hogy a fejkendő a praktikumot szolgálja, és viselésének távolba nyúló gyökerei vannak. A sivatagi szelek hordta por és a tűző nap elleni védelem komoly előnye egy ilyen textíliának. És a múltban a hölgyek a hajukat nemigen tudták naponta mosni.

 

Teherán földrajza

Teherán Irán fővárosa. Lakossága majd egy Magyarországnyit kitesz, agglomerációval együtt pedig a 14 milliót is meghaladja. Az Alborz hegység lábánál fekszik, egy- és másfél kilométeres tengerszint feletti magasságban. Összehasonlításként: ez általában az Alpok völgyeiben fekvő kisvárosokra jellemző. Maga az Alborz, más nevén Elburz, Irán legmagasabb hegysége, a csúcs a Damávand teteje, mely 5600 méternél is magasabb. E földrajzi adottságok miatt, Teherán időjárása szélsőséges. Télen fagypont körüli és száraz, nyáron forró és még szárazabb. Bár a felhősödés jellemző, mert észak felől 100 kilométerre van a Kaszpi-tenger. Valójában az Elburz Teherán létezésének kulcsa, mert a hegység fogja fel mindazt a vízmennyiséget, amire a sok millió embernek naponta szüksége van.

 

Látnivalók

Fővárosról lévén szó, millió és egy látnivaló található. Sajnos nem tudtunk mindenhova eljutni. De amit láttunk, azt mind kihagyhatatlannak értékeltük utólag.

Golestan palota

Külső és belső építészeti kialakításában meghökkentően aprólékos – valódi keleti csoda. A korábbi uralkodó családok székhelye volt, ma múzeumként szolgál. Számtalan tárgyat őriznek a múltból, mely segít megérteni Irán kapcsolatát a környezetével és a világ távolabbi országaival, például a gyarmatosítás korában. Protokolláris ajándékokat mutatnak be Európából, Oroszországból és egyéb helyekről. Az épületben talán a leglenyűgözőbb azonban a Tükör-terem. Maga a falburkolat a sok tízezer darabból álló tükör mozaik. Egy gazdag kultúráról tanúskodik mindez. És ott van még az a csodás park…

Városi Park

Parkokból rengeteg van az országban, szerte mindenfelé. Különös módon zöldek és üdék. Pedig valójában a sivatagban vannak, hisz majdnem az egész ország ott van. A Városi Park is ilyen. 26 hektár gyönyörűség. Telis-tele szökőkutakkal, sétányokkal, padokkal, pihenőkkel. És madárházak is találhatók itt, mint afféle állatkertben.

A dolgok olyanok ahogy reájuk tekintünk. Van abban némi szürreális humor, hogy egy fővárosi mega-parkban sétálva megállok a tyúkok ketrece előtt, és lefotózok egy olyan jószágot, amely az emberiség jó részének mindennapos eledele. Persze vannak papagájok, énekesmadarak, gémek is, de a kacsa, a pulyka, és a különféle tollazatú tyúkok mellett a krédli kakas is kapirgál, Teherán központjában. Hiába, miért is lenne egyik madár különlegesebb a másikánál.

Azadi-torony

Teherán egyik jelképe a szabadság tornya, mely 1971-ben épült a Perzsa Birodalom 2500 éves évfordulójára. Akkor még a Királyok Emléktornya nevet viselte. Az új nevét, az Azadi-tornyot a 1979-es fordulat után kapta. A hatalmas épület egy 21 hektáros, két közlekedési körgyűrűvel megosztott órási ovális park fókuszában áll. A sétányok mentén haladva, olykor kültéri hangszórókból hallható valamiféle helyi muzsika.

Bazár

DISTRICT 12. Azaz a Teherán Bazár. Egy négyzetkilométernyi bolt labirintus. Döbbenetes. Ráadásul nem csak egy szintje van. Bizonyos esetekben emelet, vagy emeletek, máskor viszont pinceszintek felé is burjánzik a kereskedelem. Az egész kerületet négy nagy főút határolja, de belsejét csak kisebb utcák, sikátorok hálózzák be. Az árufeltöltés ezen keresztül zajlik, sokszor kézi kocsikkal. Mindez önszerveződő, hosszú idő alatt alakult ki a napi rutin. A meleg miatt a dél körüli órákban kisebb a mozgás, és kevesebb minden van nyitva. Viszont ahhoz, hogy este tízre mindenki bezárjon, a belső területek már 5-6 óra fele lehúzzák a redőnyt. A teljes kerület kiürülése (az átlagos mindennapokban) 4-5 órát vesz igénybe. És persze mindent lehet kapni. Vagy ha épp nem, akkor rábeszélnek valami másra.

és egyebek…

A látnivalók közt még számos akad, ami Teheránt jelképezi. A Milad-torony, mely a 6. legmagasabb TV-torony a világon, vagy az egykori USA nagykövetség, mely a mai napig zárva van.  És persze a megannyi múzeum és kiállítás, valamint a szebbnél szebb mecsetek sora.

 

Közlekedés Teheránban

A fővárosokban nagy a forgalom. Keleten pedig a szabályok is mások. Nagyobb szerepe van az önszerveződésnek, mint a tábláknak vagy lámpáknak. Teheránban ez úgy néz ki, mintha ezt az egészet egy hatalmas és naphosszát tartó motoros felvonulással fűszereznék meg. Csak éppen nem chopperek, hanem 50-100 köbcentis motorok robognak, nem ritkán akár 3 utassal. Azt is Iránban tudtam meg, hogy egy nagyobb lap TV simán elfér egy kismotor csomagtartóján. Csak gumipókok kellenek hozzá.
Gyalogosként az úton való átkelés maga a kaland. Magas fokú figyelem, bátorság és gyorsaság is szükségeltetik. Evolúció. Turistaként taxikat, és metrót lehet használni, igen kedvező áron.

 

Teherán különös szövete

Nem, most nem a híres perzsa szőnyegre gondolok. Hanem a város szövetére. Arra a szerkezetre, mely a térképre pillantva tárul fel. A nagyobb zónák, körzetek kisebb blokkokra osztottak, és ezeken belül állnak az egészen kis utcákkal tagolt háztömbök. Talán ez a szerkezet lehet a kulcsa annak, hogy minden blokknak, tömbnek megvan a szerepe a kereskedelemben. Van, ahol csak autó alkatrészeket lehet kapni, van, ahol irodaszereket, a lényeg, hogy legalább több tucat üzletben, egy helyen. Ha a fényképeződhöz keresel valami kiegészítőt, elég csak egy boltot megkeresned a bazár közelében. Rögtön lesz ott még vagy tíz másik kereskedés, a legújabb modellekkel és olykor olyan árukészlettel, hogy abból egy kisebb városi TV-t  is lehetne alapítani. A valutaváltók, a rizskereskedők, sőt a varrógépek számára is létezik egy dedikált szektor.

Turánk alatt négy napot töltöttünk Teheránban. Kettőt érkezés után, kettőt indulás előtt. Ez csak arra volt elég, hogy egy kis töredékét ismerjük meg e hatalmas ország hatalmas fővárosának. De új barátokat szerezve, élményekkel teli vágtunk bele a még előttünk álló útnak.

 


A sorozat többi epizódja:

[esbé]Teherán, a nyüzsgő Perzsa metropolisz
Oszd meg

Hasonló cikkek