Salzburg az egyik legszebb ausztriai úti cél, amit feltétlenül érdemes felkeresni. Ám a környezete ugyancsak izgalmakat rejt.
Salzburg
Salzburg a Germánia felé vezető úton, a Német – Osztrák határ ausztriai oldalán, a Salzburgi-medencében, a Salzach folyó két partján terül el. Ez Mozart szülővárosa, és itt van Ausztria legrégibb alagútja a Sigmundstor. A főként barokk stílus jegyek, a csodálatos pasztellek színharmóniája – már messziről fenséges, elegáns benyomást keltenek.
Megérkezve először a kiemelkedő Várhegyre mentünk. A siklóról – haladva felfelé – mesés panoráma tárult elénk. Engem különösen megfogott a növekvő horizonton megjelenő Alpok koszorúja.
Már a rómaiak és a kelták korában is volt itt erődítmény. A várat 1077-ben Gerhard érsek építtette. Négy kapuja van. A meredek sziklára épült hatalmas várfalat bástyák, lőrések övezik. Nem véletlen, hogy ellenség harccal soha nem tudta bevenni. Volt már itt kaszárnya, de börtön is.
Belestünk a Szent György kápolnába és az udvarban a Vármúzeumot is megtekintettük. Lefelé jövet a hegy lábánál található különleges temetőt ejtettük útba. Sok sír, kazamata falban van kialakítva, és kis ösvények mentén mesteri kovácsoltvas kompozíciókkal díszített kripták sorakoznak. Az emlékezés, a gazdagság, a birtoklás világi vonásai ezek az elmúlás felett…
Folytatva utunkat a Salzach folyó kikötőjéhez mentünk és egy fura és meglepő városnéző hajókázást tettünk. Simán, szépen csorogtunk egy ideig, majd a kis hajó elkezdett keringőzni, ringott, forgott, zenélt, kavarta körben a vizet. Természetesen nagy kacagás, izgalom kíséretében. E rövid intermezzo után Salzburg belvárosa leghíresebb épületébe tértünk be – Mozart szülőházába. 1756.01.27-én itt született és gyermek éveit is e helyt töltötte a zseniális zeneszerző. Roppant izgalmas a sok titkot, a gyermeki világ zegzugos bújócskázóit adó épület. Van itt kis körfolyosó, néhány belső lépcsőház, az előkelő belvárosra néző ablakok sora, illatos, meleg konyha, reccsenő padlós szoba. Engem elbűvölt a kor polgár lakása, és a nagy művész zenei épülését követő tárgyakat, dokumentumokat és kottákat bemutató kiállítás. Az utcára érve az ő emlékét hirdető édességeket meg is kóstoltuk.
Mirabella kastély a barokk minden szépségét felvonultatja. Hosszú sétát tettünk virágos parkjában. A kastély pompázatos márvány termébe az angyalok lépcsője vezet, melyet puttók, virág girlandok sora díszít. Manapság esküvők, díjátadók, ünnepek díszterme ez.
Maradék időnket a Természetházában, a Salzburg Múzeumban, és az állatkertben töltöttük. A sok élmény éppoly tömény volt, mint a várost jellemző barokk elemek kavalkádja.
Este egy sörházban a gasztronómiának adtuk át magunk. Salzburg ízeit, ételeit, itókáit kóstoltuk.
Königssee
Salzburg szomszédságában, Németország területén, az ország második legmagasabb hegyének – a Watzmann hegynek – a tövében fekszik Königssee. Korán reggel érkeztünk ide. E smaragdzöld víztömeg egy glaciális tó, azaz a jégkorszak maradványa. Fjord szerű, magas sziklafalakkal övezett, 8 kilométer hosszú, 1,5 km széles, 190 méter mély. Vize ivóvíz minőségű. Köszönhető ez annak is, hogy 1909 óta elektromos meghajtású hajók közlekednek itt.
Már messziről láttuk úti célunk, a két bordó színű hagyma kupolával fedett St. Bartholomä templomot. A bájos épület megtekintése után elindultunk a túra vonalon, mely egy harang alakú gleccservéghez vezetett. Még párás, vizes volt minden, de a meredek hegyi úton egyre dobáltuk le a ruháinkat. Egy sötét fenyves erdőből léptünk ki a moréna halomra. Utunkat a gömbölyített kőtengeren és a lezúduló hegyi patakon át ügyeskedve folytattuk, hogy a csodás jégformát közelről is láthassuk. A síksághoz szokott embernek, mint én, ez maga a csoda.
Berchtesgaden
Német kisváros, mely az osztrák határ mentén, Salzburg mellett déli irányban települt. A város környéke nemzeti park. Ám amiről híres, az az innen 3 km-re a Kehlstein 1835 méteres csúcsán álló épület – a Sasfészek. Ez egy üdülő épületnek épített szülinapi ajándék. Adolf Hitler kapta 50. születésnapjára. Az építtető Bormann volt, és a nyári rezidencia 13 hónap alatt készült el. A rendeltetése nem sokban változott, ma is az üdülést szolgálja. Egy kisebb múzeumi rész is be van rendezve, de enni, inni és aludni is lehet ott, ahol egykor a hírhedt vezér tette ugyanezt.
Lent egy nagy parkolóban kell hagyni a privát járműveket. Jegyet váltva, buszok vittek fel bennünket, félelmetes, szűk, kacskarigós úton. A német mérnöki gondolkodást és precizitást dicséri, hogy mivel a keskeny sávokon csak egy jármú fér el, félúton építettek egy félreálló placcot. Így a lentről és fentről egyszerre induló járatok pont elhagyhatják egymást, úgy, hogy az egyik a kiállónál félreáll. Ezen a módon kétszer annyi turistát tudnak fogadni.
Felérve, az első teraszon kiszálltunk és a buszok máris fordultak vissza. Széles, szépen kikövezett alagúton sétáltunk be a hegy gyomrába, és értük el a liftet. Ez 124 méter magasba vitt fel. Minden eredeti itt, és kissé hátborzongató: vörös réz lemezek, tükör borítás, körben bőr ülőhelyek, óra, telefon. A lift hatalmas, sok személyt tud felvinni. Fent az épületben sok egykori ajándék is látható, mint a kandalló Mussolinitől, egy szőnyeg a japán császártól. És talán a sors fintora, de a bútort a zsidó származású Paul László tervezte.
A környék dombjain tettünk még egy sétát és vissza térve a keresztnél emlékezve pihentünk.
Kiemelt kép: ComradeCosmobot
