A Kaiserschild klettersteig, az Eisenerzer Steig és a Kaiser – Franz – Joseph Klettersteig három egymáshoz közeli kletterút Ausztriában. Kiváló lehetőség egy extrém-sportos hosszú hétvégére. A tervezés nem árt, akkor sem, ha minden változik: percről-percre.

Egy legenda szerint az Alpok magaslatai közt lakik egy szellem, egy néhai öreg császár kitagadott gyermeke. Nem érdekelte sem a hatalom, sem a vagyon. Csak a hegyek. Na és a cipők. Suszter szeretett volna lenni egy csendes kis faluban.
Az apja azonban ezt megtudván, iszonyú haragra gyúlt, és száműzte őt az Alpok legkietlenebb csúcsai közé, élelem, víz és cipő nélkül.

A szellem azóta is bolyong, és keresi a hozzá illő lábbeliket.

A szervezés

Augusztus vége van. Megyünk mászni. Végre. Eddig nem sok mindent intéztünk, szállásunk nincs, és csak körülbelül sejtjük, hogy hova szeretnénk eljutni. Ám mindezt leszervezni kész kabaré volt. Mire mindenki elrendezte a munkahelyi szabadságolását és helyettesítését, az két hétbe telt. Addig még az időpont sem volt biztos.
Aztán jöttek a részletek.
– Pontosan melyik nap utazzunk?
– Hányan?
– Milyen autókkal?
– Ki melyik városból indul?
– Jön még valaki?
– Szállás lesz?
– Menjünk egy nappal előbb?
– Biztos?
– Vagy mégsem?

Az utolsó 48 órában percről percre változott a terv. Ekkor még nem is sejtettük, hogy ez az egész túra alatt így lesz.

Eisenerz – Az iparvidék

Irány Ausztria. A természeti kincsekkel, a nemzeti parkokkal, és a szebbnél szebb túraútvonalakkal teli Ausztria.
Ha már kletter túrára indult a csapatunk, nem árt átgondolni, hogy mi is az. Magyarra így fordítható: vassal biztosított út. Egy acél sodronykötél van a hegy meredekebb részein végig fűzve. Ebbe kapaszkodva, illetve erre biztosítva lehet a csúcsig eljutni. De ehhez vas kell. A vasat vasércből készítik. Azt meg bányásszák. A bányák meg iparvidéken találhatók.
Na ide készültünk mi is. Mindez ott derült ki.

Az Eisenerz melletti lejtő bőven tartalmaz vasércet. Ezt a mai napig fejtik le a hegyről. Óriási gépek, gigászi terep lépcsők, hatalmas érc sziklák – és néha egy-egy robbanás. Ez jellemzi a kitermelést. Nem is gondolná az ember, hogy egy hegycsúccsal arrébb már nemzeti park húzódik, csodálatos természeti értékekkel.

Hátrányból – előny. A bánya az itt lakók számára a megélhetés forrása. Miért is kellene ezt szégyenli. A külszíni fejtés hatalmas lépcsőzetes formáját a helyi művészek egyfajta szakkarai piramisként ábrázolják, és legtöbb városképre igyekeznek ráfesteni. Ez már egy márkajelzés.
A városka ettől eltekintve hangulatos osztrák település, ódon épületekkel, és kanyargós utcákkal.

Szálláskeresés

Nehezen hittük el, de így van. Itt nehéz szállást találni. Otthonról már próbáltunk a neten keresni, de sikertelenül. Idefelé a Preblich hágón álló szélkeréktől kezdtük el figyelni a zimmer és apartment feliratokat. Nem sokat láttunk, így betértünk a tourist info-ba. Ők sem tudtak azonnal segíteni. Kérték, hogy jöjjünk vissza 2 óra múlva.
Addig folytattuk a keresést a közeli falvakban.

Újra a tourist infoban. Végre sikerült egy házat találni. Mivel a fáradsággal egyenes arányban nő a kompromisszum készség, így mindenki elfogadta a felkínált szállást.
Keressük meg.
Illetve nézzünk meg még egy másik házat is. Azt magyarok üzemeltetik, és az egész szint a miénk lehet.
De mégsem jó. A kulcs a Balatonon van.

Akkor keressük meg azt amit kinéztünk. De hol van?

Fél óra keresgélés után jöttünk rá, hogy ma már kétszer elmentünk a ház mellet, csak nem tűnt fel. Ott állt a hágó tetején, a szélkerék mellett.

Kaiserschild – Klettersteig

Némi tanakodás után eldöntöttük, hogy a három legjobbnak ígérkező túra útvonal közül melyikeket másszuk meg. Aztán átgondoltuk még egyszer, mert ezen a túrán ez már csak így szokás.
Tartalmas reggeli, szendvicskészítés, és indulás. Az idő csodás, a szintkülönbség nem túl nagy. Minden együtt van egy jó kis túrához.
És mégis jönnek a kérdéseink:
– Mibe öltözzek?
– Mennyi vizet vigyek?
– Sütni fog a nap? Kenjem be magam naptejjel?
– Mindenki végigmegy?
– Van kiszállási pont?
– A kötélen kell visszajönni, vagy van sétaút lefelé?
– Vajon bírni fogom?

A mászás nagy élmény volt, lentebb fotók és egy rövid videó is látható erről.

A túra mérlege három pár bakancs mínusz. Ez annyit tesz, hogy a túra utolsó szakaszán jártunk, amikor is két percen belül egymástól teljesen függetlenül hármunknak is elszakadt a bakancsa. Valakinek csak az egyik, valakinek a pár mindkét fele.
Talp nélkül még egyetlen kilométer is sok.

Kaiser – Franz – Joseph Klettersteig

Másnap a Kaiser – Franz – Joseph Klettersteig volt a terv. És meg is maradt annak. Eleve a csapatnak csak fele indult el, de mi is befejeztük az első kiszállási pontnál. Ahányan elindultunk, a falon mind lenyúztuk a kezünkről a bőrt. Későn indultunk, a fal felmelegedett, rajta a sodrony is. Teljesen ráizzadtunk az útra, felpuhult a bőrünk, és egy kisebb torlódás miatt kénytelenek voltunk egy pihenő nélküli szakaszon várni. Ez a pár perc a maradék erőnket is kivette.

Helyette a fürdést választottuk. A Leopoldsteiner tó kristálytiszta és igen hűvös vize gyógyír volt testi-lelki sebeinkre. Az efféle kudarcba nem kell beleélni magunkat. Ma legalább a cipőink megmaradtak.

Irány haza

Ha jól töltjük el az időt, akkor még a hosszú hétvége is hamar elmegy. Itt létünk alatt megtudtuk, hogy egy külszíni bánya mellett is lehet nemzeti park.
Ami hiányzik, az három pár bakancs, és némi bőr az ujjainkról. Amivel több van, az a hat-nyolc véraláfutás és egy csomó vízhólyag. Ja és persze a szép emlékeink. Percről-percre.

Jelen írás egy kitalált legendába oltott valós történet. A legendát az ihlette, hogy a Kaiserschild szót tévesen félre fordítottuk, egyféle angol logika mentén: a császár gyermeke. De a fordítás téves, mert a Kaiserschild német eredete okán sokkal inkább fordítható császári magaslatnak, vagy a császár magaslatának. (a szerk.)