Ausztria és Szlovákia területén, a hármas határhoz közel számos látnivaló akad. Egy igen tartalmas napot töltöttünk el itt, a magyar emlékeket kutatva.
Köpcsény
Ausztria határán, Pozsonytól nyugatra fekszik Köpcsény (Kittsee). A történelem során volt már magyar és szlovák település is. 1732-ben építették a Szentkereszt Felmagasztalása templomot. A város kastélya a 12. században vízvár volt. Az oszmán terjeszkedésnek azonban áldozatául esett, a törökök nagyrészt lepusztították. A későbbiekben részben felújították, egy udvarházat is emeltek mellé, ma ez néprajzi múzeum.
De miért is jártunk itt?
Itt élt Battyhányi-Srattmann László herceg, tudós orvos, ki a jólelkűségével érdemelte ki a “szegények doktora” címet. 2003-ban Rómában boldoggá avatták. E cím odaítélésekor nemcsak a földi élete alatt megtapasztalt csodás gyógyításait ismerték el, hanem önzetlen emberszeretetét is. Messze vidékekről érkeztek hozzá a gyógyulni vágyók, ő azonban a szegényektől nem fogadott el semmit, sőt gyógyszerekkel támogatta őket. Vagyona nagy részét is erre fordította. Ennek a pozitív erőnek a nyoma – a tőle kapott remény – még ma is sokaknak segít. Számosan a hívő emberek közül, kilátástalan betegségükben a hozzá szóló kilencedik imát felé fordulva mondják el.
Itt építette első kórházát, de Trianon után, mert Köpcsényt Ausztria területéhez csatolták, körmendi birtokaira telepedett át. A kórház udvarában emlékhelyet alakítottak ki, és szobrot állítottak neki.
Nem messze van a Hauswirth csokigyár. A gyárlátogatás itt üzemszerű. Sok turistabusz megáll itt, ez szinte kötelező program a városban. Mi is bementünk.
Először egy rövidfilmet tekintettünk meg a gyár történetéről, majd pikk-pakk végigvezettek. A bemutatóteremben a régi gyártóeszközöket néztük meg, de üvegfalon keresztül bepillanthattunk a jelenben szorgoskodók közé, és láthattuk a különböző készülő édességeket. Természetesen vásárolni is lehetett, volt itt minden, amit csak gyártanak: csoki, kandírozott gyümölcs, keksz. Már az a bódító illat is elvarázsolt, amit a sok édesség árasztott. Kóstolni is lehetett, ki mennyit bírt. Az árak kedvezőek, olykor még akciók is vannak.
A hármas országhatár országai, Ausztria – Magyarország – Szlovákia, az Európai Unió bővülésével együtt lettek új útszakaszokkal összekötve. Ezeken kanyarogva erősen kellet figyelnünk, hogy éppen melyik országban is járunk.
Pozsony
Ausztria felől közelítettük meg Pozsonyt. Pozsonyban ügyelni kell, hogy a turistacsoportoknak csak központilag kért idegenvezetővel kalauzolva szabad nézelődni. Egy behatárolt időn belül a város legszebb részeit körül lehet járni. Nagyon tetszett az óváros központi helye, a főtér a szökőkúttal, éppúgy, mint a Mihály-torony. A pozsonyi vár egy 85 méter magas dombon áll, innen szép kilátás nyílik a városra. A rokokó Grassalkowich Palota és a neoklasszicista Nemzeti Színház is remek látnivalók. Városszerte találhatók érdekes szobrok, mint a pékinas, vagy Kandi a csatornából kileső munkás fiú, vagy éppen Napóleon katonája.
A Prímás palota Battyhányi József bíborosnak épült 1778-ban, tükörterme csodálatos. Itt írták alá a pozsonyi békét. A Szent Martin-dóm (egyes források szerint Szent Márton-dóm) sok magyar király koronázási és temetkezési helye, és ezzel a magyar történelem egy igen fontos helyszíne.
Máriavölgy
Pozsonytól néhány kilométerre a Kis-Kárpátok nyugati nyúlványánál fekszik Máriavölgy (Mariathal, Marianka). Kedvelt búcsújáró kegyhely. Egy legenda szerint első szent királyunk idején remeték húzódtak itt meg. Egyikük egy fából faragott Szűz Mária szobrot készíttet, amit azonban rablók elől egy kútba (más források szerint egy fa odvába) rejtett el. A későbbiekben egy gonosz ember, kinek a felesége torz gyermeket szült, éjjel álmot látott, amiben a Szűzanya azt kérte, hogy vigye el a gyereket a kúthoz (forráshoz) és mosdassa meg. Az ember így is tett, s csodálatos módon a gyermek meggyógyult. Hálából az ember – megtalálván a szobrot – egy kis kápolnát építtet annak.
A kálvária nagyon tetszett, és az erdei séta, a forrás hűs vize, valamint a hely atmoszférája frissítőleg hatott rám, teljesen feltöltött. Egy ilyen tartalmas nap színesíti a szürke hétköznapok folyamát.
Kiemelt kép: El Coleccionista de Instantes Fotografía & Video
