Zarándokút – Wadowice, Wieliczka, Zakopane

A lengyelországi zarándokút folytatásaként Wadowice, Wieliczka és Zakopane településeken jártam. Tovább kutattam azon tettek után, melyektől különleges e táj.
(2. rész)

 
hirdetés
 

Wadowice

A zarándokút következő állomása Wadowice volt, Karol Józef Wojtyła, azaz II. János Pál szülővárosa. A város főterén áll az a templom, ahol 1920. június 20-án keresztelték a későbbi pápát. A ház, ahol gyermekkorát élte a templom mellett áll, egy egyemeletes, nyitott gangos épület. Innét indult minden reggel át ministrálni a misékre, itt lett mélyen vallásossá, és itt vált igazi jó lelkű emberré és pappá. Mindig is tudta, érezte, hogy ezen az úton járva, ezen a módon tud a borzalmakkal teli XX. század emberének segíteni. Szülőháza nagyon megkapó múzeum most. A kiállításban az tettszett, hogy két síkra van tervezve: az egyik a növekvő emberke élettere, lakása, másik pedig a pápa és a világ… Megható volt látni személyes tárgyait: gyapjú zokni, korcsolya, füzet, pulcsik, sífelszerelés, a szerény lakás berendezései; a másik a pap, püspök, pápa életéhez tartozó ruhák, könyvek, okmányok.
A humanista, jóságot sugárzó személyisége érezhető volt mindvégig a múzeum légkörében. Amikor kijöttünk, a templom előtti téren az őt ábrázoló szoborhoz mentünk. Énekkel, imával tisztelegtünk nagysága előtt.

II. János Pál tettei a mai napig hatással vannak nemcsak a katolikus hívők, de sok más hitű és meggyőződésű ember gondolkodására is.

 

Wieliczka

A krakkói sóvidék legnagyobb kősó kitermelő helye. A bánya ma múzeum és 1978 óta az UNESCO Világörökségének része. Ez a világ egyetlen olyan bányája, ahol a középkortól máig folyt a termelés. A technika fejlődését lépésről-lépésre oldották meg. A járatrendszernek kilenc szintje van, a felső 64 méteren, a legalsó 327 méteren húzódik. Különös élmény az állandó hőmérsékletű bánya mikroklímája, jótékonyan hat a légúti betegségekre. Ma már a sót nem bányásszák, hanem vízzel oldják ki, majd később lepárolják. Szintenként számtalan, kamráknak nevezett termekké bővülnek a folyosók. A legszebbek a Kopernikusz kamra, a Janovice kamra, a Szent Antal kápolna, a Nagy Kázmér kamra – ő iktatta be a sótörvényt, valamint a Pieskova kamra. De talán az egyik legmegkapóbb a Szent Kinga kápolna, amely maga egy földalatti só templom. Szent Kinga volt IV. Béla királyunk lánya, ő nyittatta meg a bányát. E nagy terem közepén körbe állva és rá gondolva a Boldogasszony anyánk című éneket – legrégibb himnuszunkat – énekeltük el. A többi nézelődő turista meg is tapsolta a szépen zengő dallamokat.
Minden, a csillárok, a falak, a padok, a képek, az oltár – sóból van. A sok-sok ember szívét-lelkét faragta egykoron a kemény, sós kőbe. Ezek a munkák, tettek, tevékenységek jelzik, milyen lehetett az egykori bányászok élete.
A fényekben különösen csillogó sókristályok varázslatosan hatottak. A zöld szinte minden tónusa megjelenni látszott.

 

Zakopane és a Morskie Oko

Zakopane a Magas-Tátra lengyel részének központi táján, a Tátra két íve közt fekszik. Az első kiváltságot 1578-ban Báthory István királytól kapta. A gurálok földje. Több alkalommal jártam már itt, és mindig megragadott az, hogy népviseletükhöz, hitükhöz, kézműves munkáikhoz, hagyományaikhoz hűek. A legnagyobb szocializmusban is népviseletben, zsúfolásig töltötték meg templomaikat. A nyár esti bálokban is régi népszokásaiknak megfelelőn mulattak.

A település szanatóriumaival egészségügyi központ. Nagyon különös az a sírkert – egy kis temető – ahol minden fejfa egy fricska a halál felé, és az élet hirdetője. A közeli Gubalovka hegytetőre siklóvasúttal vagy sétával lehet felmenni. A Tátra Múzeumnak szép és gazdag a néprajzi és természettudományos gyűjteménye. Hasonló, de személyes összeállítású a Szymański család anyaga. Itt főként gurál népviseletek, bútorok, szőttesek és faragások láthatók.
Látványos a Krupówki sétálóutca utca, melynek része a piac is. Sajnos modernizálták. Régen nagyon érdekes volt, egy magas küszöbű kapun lehetett belépni. Az ott látott körben fedett bódék, kis kocsik, különböző árusok tárultak elém… olyan érzésem volt, mintha időutazással a középkorba csöppentem volna. Ez ugyan mára megváltozott, de most is nagyon sokan sajtot, gombákat, áfonyát, süteményeket és egyéb gasztronómiai különlegességeket árulnak.
Felejthetetlen élmény volt a gurálok által készített, farönkből ácsolt, hatalmas házaik egyikében megszállni. A fenyőfa intenzív illata lengi be a szobákat. Láthattam, hogyan készítik az efféle házakat. Az illeszkedő fahasábok közé a résekbe nagyon ügyesen szórják be a forgácsot, majd sodorva, különböző mintákra hozzák egy síkba a fával. A tetejére fa zsindelyeket fektettek. A közeli Szent Kelemen fatemplom is gyönyörű. Az itt élők igen meleg szívű vendéglátók

A Morskie Oko, magyarul Halas tó, egy tengerszem, a Magas-Tátra legnagyobb tava. 34 hektár, 51 méter mély, 1393 méter magasban. Lysza Polána településétől indulva, egy tíz kilométeres ösvényen a tó felé haladva, végig a csodálatos tájban gyönyörködhettünk. A természet adta látnivalók, a friss levegő és az a fáradság, amelyet az ember egy ilyen túrán megél, mind közelebb visznek ahhoz a belső élményhez, amit egy zarándokút adhat.

 

Zárszó

A Dél-Lengyelországban tett körutazás helyszínei közt számos akad, mely nagy hatást gyakorolt rám. Zarándokút volt ez, ahol olyan helyeken jártunk, melyeket a tettek tettek naggyá. Częstochowa, ahol Nagy Lajos kolostort adományozott a Pálos Rendnek, vagy Krakkó, ahol Árpád-házi Szent Kinga jótékony tettei segítették a népeket, hogy a tatárjárás borzalmait feledjék. Vagy Wadowice, ahonnan II. János Pál elindult, vagy Wieliczka, ahol névtelen hősök bányászták a kősót, és faragtak templomot a föld alá. Mert a cselekedet az, melyben testet ölt a pozitív gondolat. Sokszor a tett, a cselekedet maga a csoda, ami oly sok embert megérint. És ezért zarándokolunk.


1. rész: Częstochowa, Katowice, Krakkó


Kiemelt kép: Fabrizio Corda

 

[hd.jutka]Zarándokút – Wadowice, Wieliczka, Zakopane
Oszd meg

Hasonló cikkek