Két héttel utazásunk előtt pániktól volt hangos a média. Tbiliszi állatkertjéből vadállatok szöktek meg. Ám minden ott töltött perc rácáfolt a tragédiára.
(Kaukázus – 6. rész)

 
hirdetés
 

Taxival Tbiliszi felé

A Jerevánban töltött napok után áttaxiztunk Tbiliszibe. És ebben semmi fellengzősködés nincs. Történt ugyanis, hogy megnéztük a busz és vonat menetrendeket, az utazási időket és az árakat, és tervezgetni kezdtünk. Erre a hostel tulajdonosa jött a taxizás ötletével. Kapcsolatban állnak egy céggel, akik pont ilyesmire szakosodtak. És olcsóbbak, mint a vonat. Erről ennyit.

Bepréseltük a csomagokat a gáztartály mellé és magunkat a kocsiba. Irány Tbiliszi! A közel 300 kilométeres út a Sevan tó mellett és az Azeri határ közelében vezet, gyönyörű tájakon keresztül. Ez a Kaukázusnak egy harmadik arca. Volt is időnk gyönyörködni, mert a Georgiai határig tartó út utolsó harmadát sétakocsikázásként tettük meg. Nem azért, mert mi ezt kértük, hanem mert a sofőrünk otthon felejtette az útlevelét. Visszafordulni már nem érte meg, így küldött utánunk a cég egy másik autót, amely valószínűleg végig száguldotta a távot a csekkpontig, mert egyszerre értünk a határhoz. Átszállás, majd átkelés. Ezek után az út Tbiliszibe eseménytelennek mondható. A közjáték költségeit a taxis cég állta. Fel sem merült bennük, hogy ezért plusz pénzt kérnének tőlünk.

 

Szállásunk

Bookingoltunk egy apartmant, aminek a belső fotóit láttuk és a postacímét ismertük. Kis bolyongás után meg is leltük. Egy sokemeletes ház felső szintjén találtuk magunkat egy lakásban. A tökéletes belső kialakítás erős kontrasztban volt azzal, ami az ajtón kívül tapasztaltunk. A lift itt is aknában közlekedik, csak ez nem betonfallal van leválasztva a lépcsőháztól, hanem drótsodronnyal. A kabin holtjátéka is tágabb, mint az Magyarországon megszokott. Kicsit szocreál vidámpark hangulata volt.

És ha már vidámpark, akkor állatkert is. Ugyanis az erkélyre kilépve döbbentünk meg, mert a lábunk alatt kilenc emelet mélységben az az állatkert terült el, amelyiket két hete mosott el egy hegyi patak áradása. Emiatt szökött meg és sajnálatosan el is pusztult sok állat. A világsajtó tele volt a hírrel, voltak akik valódi Junamji-ként tálalták a sztorit. A vendéglátónk azért elmondta, hogy közel sem volt akkora a pánik a városban, mint azt a média éreztette. A halálos áldozatokat is követelő tragédia ellenére hamar sikerült menteni a menthetőt. Mire két hét múlva ideértünk már csak nyomait láttuk az árvíz okozta károknak.

 

A város

Tbiliszi sokarcú város. A kanyargós utcákkal szegélyezett apró házas, zegzugos területek hol a folyó part mellett húzódnak, hol a hegyekre kúsznak fel. De rögtön a szomszédságukban megtalálhatók az egyenes vonalakkal határolt emeletes háztömbök. Helyenként egy tér vagy egy kiemelten fontos középület tarkítja a városi szövetet. És főváros lévén, számos középület akad itt.

A folyópart modern látványosságai a Közszolgáltatói Csarnok épülete, az Elnöki Palota és az alatta húzódó park, ahonnan az üvegfedelű gyaloghíd, a Béke hídja ível át a nyugati partra. Csodálatos ortodox templomok sora is várja a híveket és a látogatókat: a Metekhi Szent Szűz temploma, a Zion Katedrális, vagy a Kashueti templom. De itt található az ortodox világ – állításuk szerint – legmagasabb katedrálisa, a Szent Trinity Katedrális (Sameba). Ez egy hatalmas, 11 hektáros területű park közepén áll, mely számos kisebb építménnyel, kerttel és szökőkúttal magasodik Tbiliszi fölé. Ám ebben nem egyedülálló, a fővárosnak sok olyan nevezetessége akad, amelyik remek kilátópont.

A Funicular Complex épületéhez sikló visz fel, míg a Georgiaiak Anyja szobrához libegő. Innen rövid sétával a Narikala erőd is meglátogatható. Ennek délnyugati sziklafala határolja a város szívében az Abanotubani néven ismert területet, mely az iszlám emlékeket őrzi, ahol a Tbiliszi mecset és a Jumah mecset áll, illetve a török fürdő működik. És innen már csak pár perc séta a Legvtakhevi vízesés, melynél az az érzés fogott el, mintha kilométerekkel lennénk távol bármiféle településtől.

A Kura szemközti partján az öreg Metekhi negyed pimaszul a folyó fölé zsúfolt teraszos házai nyújtanak mesebeli fotótémát. Már-már ez Tbiliszi védjegye. Persze ezeken kívül még rengeteg dolgot lehet megnézni itt, akár kultúrvonalon, akár a kikapcsolódást, pihenést keresve. No meg persze ott a piac is, aminek az ócskás része sok meglepetést tartogat. Én például egy, a zánkai úttörőtábort népszerűsítő jelvénykét találtam a 80-as évekből.

 

Csillagtúrák

Érdemes a fővárost övező látnivalókat is megnézni, ezek egy része viszonylag közel van, egy része viszont egész napos kirándulást követel. Ilyenek a Kura és az Aragvi folyók találkozásánál a Svetitskhoveli katedrális, az Antioqia templom és a Samtavro monostor.
Egy korábbi írásban említettem a David Gareji kolostort, amelyikbe Tbiliszi főterén szerveznek kisbuszos túrákat. Mi is egy ilyet használtunk ki. És ott van még Uplistsikhe, a sziklába vájt település. És létezik még a Kaukázusban sok-sok négyzetkilométernyi nemzeti park, csak sajnos két hét nagyon kevés arra, hogy ennyi mindent megnézzünk.

 

A sorozat többi epizódja: