Svájc – látogatásaim csodaországban

Svájc talán mindannyiunk fejében valami különlegeset jelent. Egy összetartó, mégis kívülálló ország. Semleges, Európa közepén, magasan, mindenki felett.

 
hirdetés
 

Nagyon sokszor, számos helyét, szépségeit látogatva jártam már Svájcban. Ez az ország a hetvenes évek óta folyamatosan, sok-sok számomra újszerű élménnyel kápráztatott el. Utazásaim alatt komplexebb hatást éltem meg, mint egy turista kaphat. Nemcsak a látvány, hanem a miértek, a működésének pontossága, nyugalma, értékei – lenyűgöztek – és mindez kíváncsivá tett. Erről kicsit bővebben szeretnék írni.

 

Svájc lelke

Főleg két témában tapasztaltak gondolkodtattak el.

Az egyik a mesés földrajzi adottság és ennek kihasználása úgy, hogy a természet nyomaiban sem sérül. A hegyek vizeinek átalakítása elektromos energiává, az országot átszelő vasutak, a csúcsokat meghódító felvonók, az alagút rendszerek, a villanyjárművek, a technika minden háztartásban, és a turisztika, számomra mindez döbbenetes volt, a szó jó értelmében. A nehéz terep ellenére minden úgy van megoldva, hogy az ország egy szerves egységként hat. A hiányos gazdálkodási lehetőségek ellensúlyozására olyan dolgokat alkalmaznak, gyártanak, állítanak elő, amelyek kevés alapanyagot igényelnek, inkább a tudás adja az értéket. Például a számítás technika, az óragyártás, a híres svájci bicska készítés – ilyenek, de a banki szolgáltatások, az értékmegőrzés is ide sorolható.

A másik az emberi együttélés művészete. Több nyelvű népcsoporthoz tartozó emberek mindennapjait itt élőben láttam. Uri, Schwytz, Untervalden alap kantonok, itt a rétoromán, az ősi nyelvük él. Zürich zömében német nyelvű, Bern, Genf francia, és délen Lugano, Ticino olasz nyelvű. Az iskolában a kanton saját nyelvét és egy választott másik kanton nyelvét tanulják. Felsőbb osztályban harmadikként az angolt veszik föl. És számomra ez a példaértékű. Egy ilyen kis területen élve nincs egy közös nyelvük, és még sincs gyűlölködés. Már kis koruktól természetesen veszik a másik különbözőségét, anyanyelvét, gazdasági lehetőségeit, viselkedését, hagyományait. A szabad vélemény nyilvánítás, és a döntések az egészen kis közösségektől az országos erejű dolgokig, mind Svájcot minősítik. Pozitívan. Ennek komoly múltja van itt, tudom, de nagyon jó lenne eltanulni tőlük.

 

Lichtenstein

Vonattal, kocsival többször is Lichtenstein felől értük el az országot. Ez Európa negyedik legkisebb országa. Csak röviden: adóparadicsom, hercegség. Gazdasági és vámunió Svájccal. Politikailag 1866-tól független állam. Az első hét herceg nem is élt itt, inkább Bécsben és cseh, morva birtokaikon tartózkodtak. Lichtenstein központja Vaduz. Egy hegyoldalon magasodik a várkastélya. Akkori túratársaimmal ezt mi a falakat övező erdei sétányon jártuk körül. Látogatókat viszont nem fogadnak. Lent az óvárosi részeket érdemes még megnézni. A szűk utcákon a sok virág, a dekorációk ötletek sorát nyújtják.

 

Sankt Gallen

614-ben az ír szerzetes, Gallos remete a Steinach folyó mellett alapított közösséget. 747-ben Szent Otmár szerzetes bencés rendet hozott itt létre, és ettől kezdve már apátságról is beszélünk. Maga az apátság hatalmas épület együttese egyszerre iskola, rendház, kolostor, templom, de könyvtár, sőt sörfőzde is, és kézműves műhelyeknek is otthont ad.
Az apátság is az évszázadok során sok vihart élt át. A magyarok kalandozásait nagyon megszenvedte, ennek leírásait a X. század kódexei őrzik ma is. A könyvtár világhírű. Rokokó díszterme, gazdasági épületei a Világörökség részét képzik. Oktató, gazdasági munkájuk szintén híres, annyira, hogy ma is nehéz ide bekerülni. Kézirat másolásuk a régmúltban egyedi volt, a könyvtárukban ennek igen szép példáit lehet megtekinteni. 355 darab az 1000. év előttről származó iratot is őriznek, sok más érdekesség között.

A legjellemzőbb építészeti stílus a barokk, mely a katedrálisról is elmondható. Fehér alapon a zöld sok száz árnyalatában felrakott stukkók és a rózsaszín márványból készült oltár hozzák a barokk pompát. Érdekesség a közelben egy a IX. századból való kripta. A városban textilmúzeum, sőt kaszinó is van. Érdemes a nagy platánoktól zöldülő belvárosi parkokban is sétálni egyet.

 

Appenzell

A világ egyik legfinomabb sajt típusát, az appenzellert készítik itt. A környékben mindenütt látható a sok szarvasmarha. Hagyományos hegyi legeltetéssel táplájják a jószágokat, és természetes körülmények között 100 %-os tejből dolgoznak. A boltokban 6-8 kilós sajtkorongok csalogatnak sokféle ízben. Ám nemcsak az ízlelőbimbóknak akad csemege, a szemek sem maradhatnak ki. Nagyon szép kézműves munkák szintén a sok turistát várják. A sok nézelődés után a főtéren körben, nagy, teraszos éttermekben lehet a helyi különlegességeket kóstolni. Appenzell igazi szép mezőgazdasági városka.

 

Schaffhausen

Svájc legészakibb kantonjának központja. Mindenszentek nevű apátsága, mely 1050-ben épült, a környék szellemi centruma. Schaffhausen város 1479-től a konföderáció tagja, a hol német, hol osztrák fennhatóság után. A várostól keletre fekszik a Boden-tó. Schaffhausen kanton három részből áll. A középső az azonos nevű város és egy német exkláve, Büsingen városából áll. Nyugaton a Rüdlingen-Buchberg kerület, keleten pedig a Ramsen és Stein am Rhein együttese határolja. A központ a Randen hegység fennsíkján terül el, ahol Európa legnagyobb vízesése látható, hallható. A Rajna zúdul itt a mélybe. 23 méter magas, 125 méter széles. Közepén egy kilátó szírt magaslik, ahol Svájc zászlaja lobog. Turistaként egy izgalmas hajókiránduláson vettem részt. A vízesés alatt a megjelenő szivárvány meseszép, bár fotózni nehéz. A szirtnél kiszállva, felmászva a kilátóba, éreztem, mily kicsi az ember a természet erőihez képest. Az alant zuhogó víz látványa, dübörgése ezt nem engedi feledni.

A kis városnak sok jelentős produktuma van: a rizling bor, az  üveg termékek, a cement és a vegyipari készítmények, valamint az óra- és ékszermunkák.

 

Zürich

1351-ben 5. tagként lett a konföderáció része. A reformáció innen indult el. Ulrich Zwingli volt a református egyház egyik alapítója, szobra a belváros ékessége. Svájc zöme protestáns, de a katolikusok is szép számmal jelen vannak. Voltam a zürichi magyar közösség Szent István templomában is. Itt nagyon tetszett, hogy nemcsak a vallás gyakorlásának színhelye a templom, hanem a magyarság és a közösség találkozási, szórakozási helye is. Az összetartozás, rokonság élményét éltem itt meg.

A Zürichi-tó és a Limmat folyó körül épült fel a város. A tópartot hatalmas parkok, sétányok, platánsorok választják el a nyüzsgő, zajos várostól. Itt bármikor lehet fürödni, napozni, zenét hallgatni, bolhapiacot keresni, enni, inni, csónakázni. De akár hajóval nagyobb kirándulásra is be lehet nevezni, a távolabbi részekre. Chinagarten azaz a Kinai-kert egy különös, nem mindennapi szépség Európa közepén. A Limmat egyik oldalán magasodik a román stílusú két tornyú katedrális, a másik oldalán a Szent Péter templom, melynek az órája a leghíresebb. Ez Európa legnagyobbja, 8,7 méter átmérőjű. Egy másik ékesség a Fraumunster templom, melynek hatalmas üveg ablakait Marc Chagall készítette. Mindez az óváros része, mely pezseg a sok nézelődő, sétáló embertől. A belváros közepén Lindenhof az egyik legszebb tér, ez egy park várfallal körülvéve. Gyönyörű pihenő hely.

A város motorja a vasúti pályaudvar. A nemzetközi járatokon kívül több szinten jönnek a helyközi és helyi érdekű vonatok is. Az emberek nagy része inkább a külvárosokban, és a közelebbi településeken él. A bejáráshoz a tömegközlekedést, elsősorban a vasutat választják autók helyett. Ezt az állomáson parkoló kerékpárok tömege is bizonyítja. Itt visszautalnék a bevezetőben leírt pár gondolatra, melyek a környezettudatosságot és az elfogadó közösségi életet elemezték, mert ez a magatartás is és része a komplex svájci létnek.
A vonatok pontosak, tiszták, gyorsak és a jegyen található szám még azt is megmutatja, hová álljak a peronon. Ott nyílik ki ugyanis az az ajtaja a szerelvénynek ahova a jegyem szól. Kuriózum.

A közeli Bahnhofstrasse nagy kirakatai, éttermei sok látnivalót nyújtanak. Ez egykoron a művészeket is lenyűgözte. Mindig is szerettek itt élni sokan közülük. A dadaizmus is itt született. A Kunsthaus múzeumban hatalmas gyűjtemény található. Az Operaház neobarokk stílusban épült, és az állomástól nem messze van a Nemzeti Múzeum. Ez nagyon érdekes, várszerű gót stílusban készült építmény. Történelmi, művészeti kincsek kaptak benne helyet. Zászló és ékszer kiállítása impozáns. A város hegye Uetliberg, ahova gyalog és felvonóval is fel lehet jutni. Csodás a panoráma tárul innen a szemek elé, ráadásul vadasparkja is egyedi.

Zürich nem csak Svájc legnagyobb városa, de az ipara, a banki szolgáltatásai, a vásárlási lehetőségei, és a közlekedése is igen fejlett. Művészeti, iskolai és közigazgatási centruma az országnak.

[hd.jutka]Svájc – látogatásaim csodaországban
Oszd meg