Salzkammergut tóvidéke Salzburg délkeleti szomszédságában Ausztria egyik legnépszerűbb tája. Sós hegyek, édesvizű tavak, hangulatos városkák.

 
hirdetés
 

Salzkammergut

A Salzburg melletti területeken számos sóbánya található. Nemcsak a régió fővárosa, hanem maga a vidék is erről az éltető sóról kapta hát nevét: Salzkammergut. A táj csodálatos, az Alpok nyúlványai közt meghúzodó kirstálytiszta vizű tavak tarkítják. Időnk rövidsége miatt sajnos nem tudtunk minden szép helyre betérni. De ahol voltunk, azt bizony kár lett volna kihagyni.

 

Sóbányák

A Hallstatt feletti sóhegy a világ legősibb sóbányája. A terület adta a kontinens népének a nélkülözhetetlen sót. A déli órákban értünk ide. A bánya múzeumban a jegy mellé járt mindenkinek egy fehér anorák. Vidáman öltöztünk be és izgalommal vártuk, hogy mit jelent ez?!
Hosszú fa csúszdákon száguldoztunk egyik tárnából a másikba. A bányászok is ezt használták. 21 szinten 65 km járat van a hegy gyomrába vájva. Itt a sóbányászok életét ismertük meg: mivel, hogyan dolgoztak, hol ettek, hogyan tartották a segítő állatokat, mire, hogyan cserélték le őket a technika fejlődésével. Szabad idejükben ők is faragtak sóból oltárokat, szobrokat, hasonlóan ahhoz, mint amit Lengyelországban láttunk. Ma varázslatos hangzás és fényjáték teszi hangulatossá a bányatúrát. A só egyedi klímája a légzőszervi betegeken segít. A levegő összetétele, a páratartalom és a hőmérséklet állandó. E megfontolásból a II. világháború alatt Hitler az összerabolt műkincsek egy részét itt halmozta fel. A bonyolult járatrendszer jó rejteket adott. A tárnában több helyen tavak vannak, tutajjal tettünk is egy kört. A túra végén a kijáratnál fotók és a sebességünket mérő dokumentumok vártak bennünket.

 

Hallstatt

Salzkammergut vidékén tett utunk következő állomása Hallstatt volt. Egy kisváros, mely annyira szép, hogy a kínaiak el is irigyelték. Hong Kongtól délre lemásolva, újra építették egy klónját. Ők már rájöttek: minden országnak kell egy Hallstatt.

Különleges adottsága annak köszönhető, hogy a Hallstätter tó partjáról meredeken emelkedik a hegy, melyben a sóbánya is van. A szűk helyen, teraszosan, sűrűn beépülve állnak a szebbnél szebb alpesi házikók. A teraszokat kacskaringós lépcsősorok kötik össze. Zegzugos alaprajza a mediterrán kistelepüléseket idézi, ám az osztrák homlokzatképzés és a muskátliktól rogyadozó párkány- és erkélyhalmaz az amitől oly különlegessé válik. E meghatározó stílusjegyek a zöld hegyoldalba oltva, a tiszta vizű tó partján – valóban mesés kombináció.

Gótikus templomának barokk szárnyas oltára nagyon szép, és pompás látnivaló a Rudolf torony is, mely 1284-ben épült és 863 méteren áll. De legérdekesebb talán a templomkertben a temető, mely a nagyon kevés hely miatt különös. Az ember – bárhová is vetődjék a földön – éltében és holtában is alkalmazkodik a környezetéhez. Hallstattban a temetés csak tíz évre szól – első körben. A kiásott testek csontjait ezután a sziklafalban kialakított csontházban helyezik el. E módon oldották meg, hogy a temető hosszú generációk számára biztosítsa a végső nyugalom és az emlékezés helyszínét.

Az óvárost elhagyva a modern részen át az Echern völgyét céloztuk meg. Útközben láttuk a tóban fürdőzőket, mert Hallstattnak van egy strandja is. Biztos kellemes időtöltés azoknak, akik szeretik a hűvös vizű mély hegyi tavakat. Továbbmenve a friss erdei levegőn egy vízesésekben gazdag tájra értünk. Ez egy gleccserkert azaz végmoréna. A természet formálta görgetett sziklák, az esés faragta faágak tömege uralja a képet. A turisták által összerakott spontán installációk, amatőr műalkotások nagyon érdekesek, természetesen mi megmozgattuk a fantáziánkkal a szép köveket.

 

Wolfgangsee

Kékes-zöld, tiszta vizű tó a Schafber hegy tövében. 976 körül Szent Wolfgang remeteként élt itt, majd templomot építtetett. Később e köré települt St. Wolfgang városkája, és maga a tó is róla kapta a nevét. Egyedülálló panorámája télen-nyáron vonzza a turistákat. A part mentén fekszenek még St.Gilgen és Strobl települések, ez utóbbiban egy kellemes sétát tettünk.

 

Bad Ischl

Salzkammergut tóvidékéről hazafelé úton az Ischl folyó partján, Bad Ischl városában álltunk meg. Ez egy fördőváros, mely a sokáig csak a folyó nevét viselte, a Bad előnevet 1906-ban kapta. Fénykorát Ferenc József uralkodása idején élte. Az uralkodó osztályon kívül sorra a művészek is nyári villákat vettek itt. A látnivalók között akad Strauss, Brams, Bruckner, és Lehár villája. Sokat időztünk a császári rezidencián. Ez jelenleg is a Habsburg család tulajdona. Az egyik része múzeum, a másik részén ma is laknak. Hatalmas park veszi körül. Zsófia hercegnőé volt, Erzsébet – ismertebb nevén Sissi – királynő anyósáé. A filmből híres találkozása Ferenc Józsefnek és Erzsébetnek itt történt. A múzeum élethűen mutatja be az egykori uralkodói világot: biedermeier bútorokkal berendezett szobák láthatók, van itt például vadász szoba is. Az uralkodó szerény, katonás dolgozó szobája a nagyon fegyelmezett, szigorú életéhez hű, még e nyári rezidencián is.
További látnivalók a Közlekedési Múzeum, az ivócsarnok,  és a fotómúzeum. A folyó partján szép kovácsoltvas korlátok, kandeláberek sorakoznak. Megszámlálhatatlan sok fa és virág díszeleg mindenütt. A kávéházak várják a nézelődő, piheni vágyó turistákat. Mi is egybe beülve, kávé mellett beszélgetve raktuk össze kedvenc királynőnk, Sissi életét, történeteit. Itt köszöntünk el Salzkammergut sóvidékétől, a csodás alpesi tájtól és indultunk haza.


Kiemelt kép: ::Lenz