Kutaiszi

l majdnem 150 évig Grúzia fővárosa. Számunkra a kaukázusi utazásunk első és utolsó állomása. És itt ittam először kvaszt.
(Kaukázus – 2. rész)

 
hirdetés
 

Öreg oroszlán, azaz Old Lviv. Ez volt a hostel neve ahol laktunk. Ilja a tulaj vendégszerető, jó kedélyű ember, aki hajnalig várt ránk ébren, mivel megírtam neki érkezésünk időpontját. Körbevezetett a helyen, megmutatta a szobánkat, a közös fürdőt és a közös konyhát. Aztán jó éjt kívánt.

Rövid alvás után elindultunk felfedezni a várost. Ekkor szembesültünk először azzal, hogy ha nem is beszéljük a grúz nyelvet, legalább elolvasni sem tudjuk. Az országban használatos abc kicsit máshogy fest.

Grúz betűkfotó: Petra Stuerzl

Szerencsénkre azért a fontosabb dolgok esetenként latin betűkkel illetve sokszor cirillül is ki vannak írva. Én még az a generáció vagyok, akit tanítottak oroszul, így a cirill is segítségünkre volt.

 

A város

Kutaiszi nagyon hangulatos város. A Rioni folyó szeli ketté, amelyik az év nagy részében sekély, sziklás medrű, hajózásra alkalmatlan. Viszont szép. Szállásunk felől a belvárost egy gyaloghídon át közelítettük meg, ahonnan remek kilátás tárult elénk.
Legnevesebb látnivalók a Bagrati katedrális, amely nemrégiben lett felújítva, a közelében fekvő botanikus kert, a Kutaisi Park, és a szomszédságában lévő piac, amely több utcát is felölel. Már már szinte bazári hangulata van, én itt éreztem meg azt, hogy keletre érkeztem.

A város fölé meredő dombra egy kis libegő visz fel. Kiszállva egy vidámparkoz érkeztünk, amelyik tele van a szocializmus 70-es éveire emlékeztető játékokkal. Talán azóta is állnak itt. De van óriáskerék és mini Eiffel-torony is.

 

Gasztro

Ha van idő, akkor érdemes Kutaiszi belvárosa utcáiban kicsit csavarogni. Számos étterem, kocsma és cukrászda került az utunkba. Az ételek finomak, keletiesek. Sokban hasonlítanak a török illetve arab kultúra ízeire: általában zöldség, baromfi-, marha-, és bárányhús az alap. Van azonban egy jellegzetesen grúz íz, ez sok ételben köszön vissza. Jellegét egyféle egyedi fűszerezésnek köszönheti, illetve a tkemali nevű szilvaszósznak, ami inkább ringlóból készül.
Mivel azonban az ország pravoszláv vallású, így disznóhúst is fogyaszthattunk. Meg szeszt. Grúzia a borok őshazája. Emellett nagyon finom söröket is főznek, és töménytelen mennyiségű töményt lehet kapni, főként borpárlat és vodka formájában.
A kvasz nevű italt, amit itt ittam először életemben, megkedveltem. Íze leginkább egy kalács szerű musthoz hasonlítható, ami nem is csoda, mert egy gyenge alkoholtartalmú erjesztett gabonaféle. Afféle kóla pótló üdítő. Nincs standard minőség a piacon, mint a nyugati multi üdítőknél, mert általában kézműves termékként készül. Öreg nénik árulják tartálykocsikból, negyed colos kifolyócsapon keresztül. Az emésztésre jótékonyan hat, előfordulhat, hogy túlzottan is. Valószínű azért, mert nem pasztőrözött.

fotó: Michael Bajcar

Kutaiszi központjában piac bejárata melletti épület fala:

fotó: Goggins World

 

 

A sorozat többi epizódja:


Kiemelt kép: Marco Fieber

 

[esbé]Kutaiszi
Oszd meg

Hasonló cikkek