Jereván amilyen távol fekszik Budapesttől, épp annyira különös, hogy részleteiben emlékeztet rá. Pár napra az otthonomnak éreztem.
(Kaukázus – 5. rész)

A grúziai hegyvidéket elhagyva taxinkkal és Szergejjel, a sofőrrel Jereván felé vettük az irányt. Vardzia után az Örmény határig nagyjából eseménytelen volt az utunk. Csak egyszer álltunk meg egy rövid időre, amíg a vezetőnk át nem vett valami papírokat egy szembe jövő taxistól. Ő ezt később a határon meg is mutatta az őröknek, így arra következtettünk, hogy talán fuvarengedély lehetett. Mindegy. A határtól tett 50 kilométer Gyumri városáig különös vidéken vezetett át. Kopár pusztaság ez, ahol néha csak úgy a földből törnek fel a vizek. Nem úgy mint, egy gejzír, mert nyomással nem bírnak, csak talajvízként.

Gyumri

Gyumrit egyszóval úgy tudnám jellemezni, hogy tágas. A főtere hatalmas, egy impozáns szoborcsoporttal a közepén. Négy oldalról különféle középületek határolják: a városháza, a Szent Megmentők temploma (St Saviour’s), a Hét Seb temploma (St Astvatsatsin vagy Yot Verq), a Slaviansky Dwór, vagy az Október Mozi. De majd ugyanekkora az Ankakhutyan tér, vagy a Béke Kör Park. Ez utóbbi egy növényzettel és pihenőterekkel sűrűn beépített látványossága a városnak, melybe a Haghtanaki fasor torkollik, ahol a közlekedést szolgáló egymással szembeni sávok egy húsz méter széles utcahosszban elterülő parkkal vannak elválasztva. Ezt gyalogösvények és sétányok szelik át.

A város lassan 3000 éves, ám a legtöbb régi építészeti emléke az ortodox kereszténységhez köthető. Sajnálatosan 1988-ban egy 6.8 tizedes földrengés pusztított, és a város jó része romba dőlt. A kelet és a nyugat közti feszültség ekkorra már oldódni kezdett, Mihail Gorbacsov épp New Yorkban tartózkodott Ronald Reagan és George H.W. Bush társaságában, amikor a föld megmozdult. A határokat nemismerő emberi összetartozás érzése sokakat megindított. Nemzetközi kutatócsoportok sora jött a helyszínre, de élelmiszer, ruha és pénzügyi segítség is érkezett. A világ neves rockzenészeinek egy része összeállt és előadta a Smoke on the Water című sláger feldolgozását.

A vasútállomás már a XX. század szülötte, de bizonyítja, itt mindent meg tudnak csinálni kőből. Tájékozódtunk a menetrendről és jegyet váltottunk – volna, de a jegyárus csitított: – Nem kell úgy elkapkodni, ráérünk holnap.

Visszatérve a belvárosba, olcsó szállást kerestünk. Nem volt. Félve az esteledéstől, minden irodának tűnő helyre bekopogtunk, hátha tudnak angolul, és talán ismernek a közelben egy tourist infót. Az egyik ilyen helyen szerencsénk volt. Az iroda ugyan esküvőszervezéssel foglalkozott, ám az örmény vendégszeretetet hamar megtapasztaltuk. Az ott dolgozó szívélyes és felettébb csinos örmény lány egy ismerősének éppen üres lakásán töltöttük az éjszakát. Elvittek, megmutatták a szállást, aludtunk, reggel értünk jöttek és kivittek az állomásra. Na így érdemes facebook ismerősre találni.

Fapados vonatozás

Ez az utazás előtt még sosem ültem széles vágányú vonaton. De olyanon sem, ahol fa padok az ülőhelyek. És olyanon sem, ahol nincs WC. Na ez mind a háromnak eleget tett.

Beérkezett a vonatunk az állomásra. Egy kisebb tömeg szált le, sokuknál mindenféle batyu volt. Kicsomagoltak a peronon, és árulni kezdték amiket hoztak. Spontán piac.

Felszálláskor a leghátsó kocsiba ültünk, különös módon, csak mi négyen. A vonat első vagonjai szinte tele voltak, hozzánk mégsem ült be senki. Ez azóta rejtély. Az út hossza Jerevánig időben nagyjából 3 óra, így beütemeztük, mikor hány korty sört ihatunk. Nehogy a WC hiány megtréfáljon. A táj gyönyörű volt. Egészen más a Kaukázusnak ez a része, mint amit Georgiában láttunk.

Jerevánra dél felől kanyarodtunk rá, és az utolsó háromnegyed órában már az agglomerációt szemléltük az ablakból, kissé bátrabban sörözve. Nyár volt. Forró kaukázusi nyár.

Jereván

Jereván az Ararát-hegység északkeleti oldalán fekszik a Hrazdan-folyó völgyében, mely a Szeván-tó vizét vezeti el az Arakszba. A település átlagban úgy 1000 méterrel van a tengerszint felett. A kaukázusi régió legjelentősebb ipari, tudományos és kulturális központja. Majd 3000 éves város, 1968-ban ünnepelte fennállása 2750. évfordulóját.

Mai arculata a sztálini korszaknak köszönhetően alakult ki. A valaha kifejezetten keleties város teljesen megváltozott. Az átépítés során nagyon sok régi épületet, lakóházat, templomot, mecsetet, karavánszerájt, bazárt romboltak le, sőt még a perzsa erődöt is. Helyükre szocreál épületek kerültek. Az utcák, közterek hajdani organikus szerkezetét a szigorúan tervezett derékszögű és sugaras vonalvezetés váltotta fel. A precíz városszövet csak egy-két helyen feslik fel, például a híres Kék Mecset környékén, mely Jereván egyik nevezetessége.

Számomra az otthonosság érzetét mégis ez a tervezettség adta. A karakteres méretű, ritmusos háztömbök Budapestet, egész pontosan Pestet idézik. Azt a pesti belvárost, mely hasonló várostervezési koncepció alapján épült. A hangulatot azonban nagyban növeli az a rengeteg zöld park, szökőkút és útszéli ivókút, amikbe sétáink során belebotlottunk. Amit a Grúz – Örmény határ után láttunk, azaz, hogy a vizek ott rejtőznek a föld alatt, az itt is igaz. Az eső nemigen esik, mégis mindenhol ott a víz.

Kihagyhatatlan látnivaló a Cascade Komplexum, mely egy több szintes, hegyoldalba vájt, a felszínén teraszosan kialakított lépcsősor, megannyi szoborral, díszmedencével, szökőkúttal és virágkerttel. A belterében a Cafesjian (Gafesčyan) múzeum van. Nemcsak Párizs, Berlin, London, New York jeleskedik a modern művészetek terén, hanem az ősi Jereván is. Az alkotók listája a teljesség igénye nélkül: Barry Flanagan, Jaume Plensa, Fernando Botero, Maylee Christie, François-Xavier Lalanne, David Breuer-Weil, Dale Chihuly, Peter Woytuk, Joana Vasconcelos.

A környék

Jereván egy fővároshoz méltón nyújt megannyi látnivalót, kulturális és pihenő programot. Ám érdemes csillagtúra szerűen ellátogatni a közelebbi Örmény nevezetességekhez is. Mi iránytaxival, azaz marsrutkával és taxival tettük ezt.

Ecsmiadzin
Teológiai és vallási központ, mely hatalmas területet ölel át. Óriási parkok és kertek között számos nagyobb épület áll itt. Némelyik idősebb, némelyik egész modern, de mind az ortodox hitet szolgálja. Jó pár templom és egy katedrális is látható, de az intézményen kívül, a közelben is van egy jelentős templom, amely a VII. század óta ad otthont a hívőknek. A templom a nevét Szent Gayane-ról kapta, aki az általa vezetett nővérekkel együtt mártírhalált halt 301-ben.

Geghard kolostor
Világörökségi helyszín, egy csodálatos kolostor komplexum félig a hegyoldalba faragva. A templom termei közt van egészen barlang szerű is, kifejezetten jó akusztikával. Néha a szebb hangú látogatók dalra is fakadnak. Itt találhatók olyan szokványosnak nem mondható kőből faragott domborművek, melyek csak állatokat ábrázolnak.

Khor Virap
Monostor a Török  határ közelében. A festői szépségű építményt előszeretettel fényképezik az Ararát hegyével a háttérben. A legenda szerint az Ararát csúcsán feneklett meg Noé bárkája az özönvíz után. A hely azonban a keresztény időkhöz kötődik. Khor Virap mély vermet jelent. Ebbe a verembe vetették Megvilágosító Szent Gergelyt, Örményország apostolát és első püspökét. Büntetését azért kapta, mert az akkor még üldöztetés alatt álló keresztény hitét nem volt hajlandó megtagadni. A monostort az V. században emelték a verem fölé, ma ez az örménység legszentebb helye.

Örményországról még mindenképpen érdemes megemlítenem, hogy az első ország volt, amely felvette a keresztény hitet.

Búcsú Jerevántól

Az eltöltött pár csodás nap után észak felé, Tbiliszi irányába indultunk tovább. Ám ha azóta szóba kerül Jereván, eszembe jut az a hőség, ami uralja július közepén a fővárost, eszembe jut az a forró légtömeg, ami erős szélként tódult be a házak közé a délutáni órákban, eszembe jut a kora reggeli pára, eszembe jut a sok ivókút, és eszembe jut annak az üdítőnek az aromája, amit édesített jeges vízként tálaltak, némi összetört vörös-levelű bazsalikommal.

A sorozat többi epizódja:

• 1. rész: Kaukázus
• 2. rész: Kutaiszi
• 3. rész: Batumi – a kivételes grúz város
• 4. rész: Georgia eldugott helyei
• 5. rész: Jereván és Gyumri – 3000 éves városok
• 6. rész: Tbiliszi, metropolisz a Kaukázusban
• 7. rész: Örményország és Georgia

Kiemelt kép: Marco Zanferrari