Ellátogattam Iránba, ahová nemigen járnak turisták. 13 nap és az ott megtett 2000 km azonban meggyőzött, Irán merőben más, mint ahogy itthonról látjuk, vagy amilyennek a média mutatja.

 
hirdetés
 

Legtöbbször utazásaim során a motivációk közt az is szerepel, hogy megtapasztaljam, az úti célom miben más, mint az általános vélekedés és a közhiedelmek. Irán esetében bizony sok eltérés volt. E cikksorozat első részében egy rövid áttekintést próbálok adni az országról, azokon a helyeken keresztül, ahol jártam. Ez persze lehetetlen…

 

Irán az ókorban

Az Iráni-fennsíkon több birodalom is létezett az ókorban, a legkorábbi az Akhaimenida-ház uralma, amit már Óperzsa Birodalomnak tartanak. Bár előtte is létezett a területen a Méd Birodalom, ez az első tulajdonképpeni iráni birodalom. Legtöbben talán Dárajavaus nevét ismerik, ennek is inkább hellenizált alakját, a Dareioszt. A görög poliszok elleni hadjáratait a történelemkönyveken kívül számos irodalmi műben, képregényben és filmen is feldolgozták. Ennél persze jóval több Irán ókori történelme.

Az építészeti emlékeket tekintve Perszepolisz az egyik legjelentősebb maradvány, itt volt szerencsém járni. A település 2500 éves, ám ezzel a korával nem egyedülálló az országban. A selyemút mentén Meybod városában áll a Narin erőd, mely vályogtégla falaival állt ellen az ellennek és az időnek. Az építmény közel kétezer éves, azonban a település legrégebbi feltárt rétege hatezer éves, időszámításunk előtt 4000 környékén épült.

Számtalan rejtélyt hagyott ránk az ókor, melyek megoldását talán csak Däniken ismeri. Az egyik titok a napernyő eredete. Ennek szerkezete és kinézete ezer évek óta változatlan. Egy biztos, Perzsiában már használták, és bizonyítékként Perszepoliszban domborműbe faragták.

 

Az iszlám hódítás

Iránban az iszlám már fejlett társadalmat talált. Az egy isten hit nem volt ismeretlen az országban. A zoroasztrizmus az egyik legrégebbi monoteista nézet, ezt gyakorolták a perzsák az ókorban. Korunkban is akadnak szép számmal a hívek közül, és a mai Iránban, az iszlám teokratikus köztársaságban, a zoroaszter hitvilág az alkotmány szerint védett, az örmény kereszténység és a zsidó vallás mellett.

A VII. századtól terjedő iszlám miután meghódította az Iráni-fennsíkot is, megkezdte virágkorát élni. Bár a hatalomért folytatott harc – akárcsak Európában – itt is folyamatosan jelen volt, azért jó pár komoly beruházás született. A selyemútban rejlő gazdasági és kulturális potenciál lehetőséget adott arra, hogy fejlődjön a térség. A komoly kerámia művesség, az építészet, a kertészet és a textilkészítés mellett az irodalom, az orvostudomány és a számtan is élmezőnyben volt itt a korban. Az algebra, a matematika egyik legjelentősebb ága, korunk modern társadalmainak alapja, Perzsiából származik. Mindez a környezetformáló erő hatalmas mecsetek építésében teljesedett ki.

Azonban az iszlámot is elérte a tatárjárás. Meg is szenvedte azt, mégis az előző gondolatokban leírtak oly energiákkal hatottak, hogy a betörő és letelepedő mongolok a XIV. századra áttértek az iszlám hitre. Legyőzni a legyőzőt. Sakkjátszmákat idéző stratégia.

 

Az elmúlt száz év

A XX. század ezt az országot sem kímélte. A földben rejtőző szénhidrogén miatt többször próbáltak külső erők politikai és gazdasági befolyást gyakorolni, több-kevesebb sikerrel. A legismertebb és legbonyolultabb konfliktus talán az Amerikai Egyesült Államokkal áll fenn, ez egészen a múlt század derekáig nyúlik vissza. A természeti kincseiért Irán érdek érvényesítő ereje meglehetősen markáns. A kőolaj készletek államosítása miatt 1953-ban az ország miniszterelnökét egy CIA szervezésű puccsal eltávolították, helyére Mohamed Reza Pahlavi sahot helyezték. Ettől kezdve a nyugat az USA-barát diktátort, a sahot támogatta, egészen az 1978-as forradalomig, mely leginkább az egyre mélyülő elnyomás okán robbant ki. Az azóta fennálló rendszer európai szemmel szokatlan, mely egyszerre tartalmazza a demokratikus választást a törvényhozás és világi hatalom gyakorlása terén – és a teokráciát, azaz, hogy Istené a legfőbb hatalom, melyet a vallási vezetés érvényesít. Na ennek a mondatnak nem árt többször nekifutni. De Iránban működik.

Természetesen a helyzet ennél sokkal árnyaltabb, és számtalan tényező játszik közre.

Vallási megoszlás

Az iszlám a teokráciában megnevezett alap, de léteznek az alkotmány szerint védett vallások. Viszont nem mind az. A bahá’í például folyamatosan üldözésnek van kitéve, ám a hívők közül is vannak néhányan, akik nem feltétlen a békés megoldásokat keresik. És létezik a síita-szunnita véleménykülönbség is, mely Irán és a szomszédos országok viszonyára inkább jellemző, mint a belföldi helyzetre.

Nemzetiségi összetétel

Ott vannak a kurdok. Koránt sem olyan feszült a viszonyuk a hatalommal, mint a törököknél, de az tény, hogy Törökország mellet Irak és Irán az az ország ahol a kurdok élnek, és nekik nincs még önálló államuk. Ám az is tény, hogy e két utóbbi országban képviselettel bíró elismert kisebbség a kurd. Ez talán egy járható út a békés együttéléshez.
Vannak más nemzetiségek is, például az azeriek, akik a lakosság negyedét jelentik, ezzel ők a legnagyobbak a kissebségek közül. Mellettük és a kurdok mellett számos más nép is él itt, akikről talán sosem hallunk:  giláni, mázenderáni, arab, lur, türkmén, beludzs. Valójában a perzsák csak az ország felét teszik ki népességben.

 

Egy ország olyan, amilyen emberek lakják

Amit Iránban tapasztaltam, az eddigi utazásaim során egyedi volt. Az előzőekből, azaz a vegyes vallási és nemzetiségi összetételből, a megélt történelemből következik talán mindez. A selyemút mentén folyamatosan nagy volt a jövés-menés. Állandóan jöttek más népek szülöttei, más kultúrák képviselői, kereskedők, utazók. Ez az áramlás ami mozgásban tart és éltet egy társadalmat. Ez egy ország keringési rendszere. És az irániak rájöttek, hogy a vendégszeretet katalizálja a kereskedelmet. Szívesebben jönnek a karavánok, ha szívesen látják őket.

A segítőkészség, a jóindulat, a baráti kíváncsiság egy messziről jött utazó irányába –  hihetetlen és döbbenetes mértékben van jelen a mindennapokban és az emberekben. Valójában ez határozta meg azt a 13 napot, amit itt töltöttem. Erről szól ez a cikksorozat. És a mesés Perzsiáról.


Folyt. köv.