Grúzia legfőbb látnivalói közt számos akad, amelyik nem a nagyobb települések közelében, hanem a Georgia valamely rejtekében bújik meg.
(Kaukázus – 4. rész)

 
hirdetés
 

Akhaltsikhe

Elhagyva Batumit előbb kelet, majd dél felé fordultunk. A 320 kilométeres utat marsrutkával tettük meg. Egy-két helyen megálltunk út közben, de nem mindig a buszállomásokon. Volt, hogy egy település külvárosáig is elmentünk, mert le kellett szállítani azt a két szalagfűrész-lap tekercset, amelyik a kisbusz padlózatán pihent a táv első felében, természetesen fogakkal felfelé. Nehogy már a gumipadló sérüljön.
Gyönyörű tájakon vezetett át a szerpentin, amin haladtunk. Közben azt is megnézhettük, hogy egy-egy faluban miből élnek az emberek. Az a portéka, amit előállítanak arrafelé, az mind ott kínálja magát az utak szélén. De csak az, amit ott készítenek. Sajt, pékárú, cserépedény, gyékény. Mind, egy-egy kilométer hosszan.

Megérkeztünk a célállomásra. Akhaltsikhe látványos város, egy impozáns erőd védte évszázadokon keresztül.
Érkezésünk után szállást kerestünk. Nem volt egyszerű. Oroszul kevéssé tudunk, grúzul meg semmit. Ez megnehezítette a dolgunkat. No meg az is, hogy az egyetlen taxisofőr az állomáson, aki kommunikatívabb volt társainál, folyton azt hajtogatta, hogy: vrazsgyia. Vagy gvargyia. Vagy valami hasonló. Akárhányszor ismételte, sosem hallottuk úgy mint előtte. Azt sejtettük, hogy ez valami hely, és ő oda akar vinni. Mi azonban makacskodtunk. Hotelt keresünk. Egy tetemesebb összegért el is vitt minket egybe. A tetemes valójában nem volt sok, csak ahhoz képest, hogy csupán kétszáz métert mentünk a taxival.

A valaha szebb időket és jó pár szovjet regionális pártkongresszust megélt szocreál szálló ritkán mosott galambszürke csipkefüggönyei közt leltük meg éjjeli menedékünk. Az első emeleti folyosó közepén a директор (igazgató) felirat mellett egy kis üvegablak mögött ült Olga néni. Ő volt a portás, vagy gondnok, vagy mi. A hely olcsó, a szoba berendezése puritán, a belmagasság megalomán. Cirka 4,5 méter. Úgy tűnt, hogy a helyiség magasabb mint amilyen széles. De az ágyak kényelmesek voltak.

Az akhaltsikhei erőd Georgia egyik legszebb látnivalója. A várat, ami a török időkben kiemelten fontos volt a térségben, nemrégiben felújították, így most teljes pompájában díszeleg. A belsejében palotaépületek, szépen gondozott kertek, szökőkutak, medencék és egy a pécsi dzsámihoz hasonlatos mecset várja a szépségre éhes látogatókat.

 

Vardzia

Másnap megtudtuk, mi is az a gardzsia amiről a taxis beszélt. Az Akhaltsikhe közelében a Kura folyó völgyében fekszik (bár inkább az oldalára van fordítva) Vardzia. Ez egy egykoron a hegyoldalba vájt, inkább függőleges, mint vízszintes település, hasonlót Kappadókiában, Törökországban láttam. Annyi volt a különbség, hogy ez nem csak múzeumi funkciót tölt be, mert egy részében ma is élnek szerzetesek. Gondolom azon meditálnak, hogy a turisták miért is nem hagyják őket meditálni.

 

David Gareji kolostor

Ezt a csodás kolostort időrendben jóval később látogattuk meg, a kaukázusi túránk második felében, amikor is Tbilisziből mentünk át. De mindenképpen ebben a cikkben szeretnék beszámolni róla, mert ugyanúgy egy eldugott és meseszép helye az országnak. Georgia pont az efféle kincsektől olyan hangulatos. A kolostor a Georgia – Azerbajdzsán határvonalon fekszik, alig pár-tíz kilométerre légvonalban a hármas határtól, ahol a harmadik ország Örményország. Ez a hely is egyszerre tölti be a turista látványosság és a működő kolostori funkciót. Innen a panoráma is egyedülálló. A sziklás táj és a végtelen sztyeppék váltják egymást.

A sorozat többi epizódja: