Bohémia, azaz a történelmi Csehország Prágán kívüli tájain is lehet – és érdemes úti célokat keresni. A középkor itt még él. Csak nem sötét, hanem színes.

 
hirdetés
 

Linz

Bohémia felé haladva utunkon az első pihenőt Linz városában tartottuk. Ez még nem Bohémia, ez Felső-Ausztria központja, és az osztrák állam harmadik legnagyobb városa, melyet a Duna szel ketté. A főtér kontinensünk egyik legnagyobb és talán legszebb ember által épített tere. Reneszánsz és barokk házak ölelik körbe. Stukkók, freskók, faberakások és domborművek díszítik az épületeket. Igen hosszasan nézelődtünk itt. A tér közepén a Szentháromság szobor 26 méter magas. Meglepő, de ez több, mint hét emelettel egyenértékű. Megcsodáltuk még a városháza, a várkastély és a promenád együttesét is, valamint megpihentünk az Orsolyiták és a Karmeliták templomaiban. A busz felé tartva az Operát, a püspöki palotát és a botanikus kertet tekintettük meg. Ezek tükrében az első mondatomat helyesbítem. Linzben nem pihenőt tartottunk.

A város két partját öt híd közi össze, ezekből a leghíresebb a Nibelungok hídja. Linz régóta közlekedési csomópont, 1825-ben České Budějovice irányába lóvasút haladt. Ez a Moldva – Duna összeköttetését biztosította, és így a hajózás illetve a folyamatosan fejlődő vasúti közlekedés szervülését.

Egy kis gasztro kiegészítés: a téren sok vanília illatú cukrászda van, a város híres sütijeiből lehet ezekben fogyasztani. Mi is kóstoltunk néhányat, egy finom kávé mellé. Nekünk magyaroknak is ismerős lehet az egyik finomság, a linzer neve innen ered.

Tovább indulva rövidesen megérkeztünk Bohémia területére.

 

Český Krumlov

Linztől északra haladva 70 kilométerre fekszik Český Krumlov. Számomra ez Bohémia egyik legszebb gyöngyszeme. Európa sok helyén megfordultam, de magam sem tudom miért, ide érve nagyon ámulatba ejtett a kis város szépsége és földrajzi adottsága. Kedves, nyugodt eleganciája mélyen beírta magát a lelkembe.

A Moldva folyó – kettős kanyarulatába ölelkező – történelmi városkát fog közre. Bámulatos. A sebes folyón surranó kajakosok, fürdőzők, a parton napozók múlatják az időt. A kávézók kis teraszai, a vidám jelen, az élet, és a mellettük szorosan összehajló – középkort idéző – kis házak, különös együttes volt. Nem véletlen hát, hogy az UNESCO 1992-ben a Világörökség részévé tette.

Vára a prágai Hradzsin után a második Bohémia várai közül, az öt udvar és 40 épület emeletesen helyezkedik el benne. Az alsó és felső vár-részeket sok emelet magasan boltozatos híd tölti ki. A termek, a kiállított tárgyak, és a berendezés nagyon élethűek. A kör alakú vártorony 54 méter magas.
A hely a Rosenberg család birodalma volt, ezért egyik jelképük – a rózsa – sok helyen látható. Festve, faragva, hímezve. A másik szimbólum a medve, az olasz Orsini rokonságra utal. Élő macik és medvék ma is ott élnek a várfal egyik kertjében, a turisták nagy-nagy örömére. Az óvárosban sétálva különböző művészeti stílusokkal találkoztunk, de talán a reneszánsz dominál.

 

České Budějovice

A Moldva és a Majse folyók találkozási völgyében húzódik, Bohémiában. Már az 1200-as évek második felére sűrűn benépesült. Németek és csehek egyaránt laktak itt. A serfőzdék, azaz a sör adta a munkát és a kenyeret az itt élőknek. Virágkorát az 1800-as években élte, ekkor a Dél-Csehország szabad királyi városa címet viselte. A belvárosban sétálva a svejki hangulatot éreztük, és a huszita mozgalom nyomait találtuk. A négyzetesen zárt főtér körül gót és barokk stílusú pompás házak állnak, a táj divatja szerinti díszítéssel. A Sámson szökőkút a tér közepén a XVI. századból való. A észak-keleti sarokban álló Fekete-torony tetejéről – mely a rátapadt portól kapta a nevét – gyönyörű kilátás nyílik. A középkori hangulatot növeli a kolostor épülete és a Vasszűz tornya, amely kínzókamra volt. A kolostor mellett áll a lépcsős tetejű sóház. Homlokzatából néhány kőből faragott arc emelkedik ki. Vele szemben egy hangulatos étterem áll, nyugodt szívvel ajánlom. Lugasos teraszán a varrógépekből átalakított asztaloknál ettünk egy jót. A kihelyezett sok régi használati eszköz gazdag kézművesiparról tanúskodik.

Az 1790-ben létrehozott és az alapítójáról elnevezett Hardtmuth ceruzagyár innen hódította meg a világot, ma talán ismertebb neve a márkanév maga: Koh-i-Noor.

 

Tábor

Ez a város volt a központja a Husz János által vezetett huszita mozgalomnak, mely a teljes anyagi-emberi egyenlőségért küzdött. Rendszerükben papok nem voltak, mindenkinek joga volt a maga értelmezésében követni és hirdetni a Biblia tanait. Jelképük a kehely volt, mely az utcák kövezetén, a házak falán sokfelé látható. A főtéren ma is ott állnak a husziták azon kádjai, amelyekbe az egyenlőség jegyében a belépőnek mindenét bele kellet dobni. Ezen kívül még más emlékek is őrzik a mozgalom emlékét: kő aszaltok, melyeknél közösen étkeztek, egy védelmi szekér, a tér alatti kazamaták, egy szoborkompozíció, és egy múzeum is.

A főtér dísze a városháza, melynek órája különleges, 24 órás beosztású.

 

Kutná Hora

Kutná Hora 1995-től az UNESCO Világörökség része. A XIII. századtól ismert, az ezüstbányászat révén. A Huszita mozgalom után a várost Prágához csatolták, és itt verték a prágai garasokat, valamint a Cseh Királyság kincsára is itt volt. 1541-től a kimerült ezüstbánya okán a táj elszegényedett.

Nekem nagyon tetszett a különleges díszítésű Szent Borbála katedrális, a bányászok védőszentjének temploma. De szép emlékként őrzöm a bányászmúzeumot, a főteret éppúgy, mint a Patrícius házakat.
A Sedlec városrészben áll az eredetileg gótikus Miasszonyunk katedrális, ciszterci kolostorral. De miután a husziták felégették, 300 évig romokban állt. Az 1700-as évek körül építették újjá, barokk stílusban. Voltak idők, amikor a templom – méltatlanul – raktárként, műhelyként, dohánygyárként üzemelt.

sedleci osszárium római katolikus kápolna, csont ház. Nagyjából 40 000 csontvázat tartalmaz, művészi elrendezésben.
Engem nagyon megrázott ez a kicsit morbid elgondolás… Szerintem borzasztó, hogy esztétikára gondolva, gyönyörködtetési szándékkal ilyen tud valakinek eszébe jutni. Belegondolva, hogy érző, a földi életben küszködő társaink maradványait eszközként kezelik.
De ekkor idegenvezetőnk elmondta, miért is van így.
II. Ottokár cseh király Sedlice apátját a Szentföldre küldte. A Golgotáról hozott földet itt, az apátság temetőjében szórták szét. Emiatt sokak akartak ide temetkezni. A huszita mozgalom harcai, a pestisjárvány és az egyéb háborúk miatt megtelt temetkezési helyen František Rint fafaragót bízták meg a tömegsírok, csonthalmok elrendezésével. Ő ekként oldotta meg  a helyzetet. Végül is.

 

Prachovské skály

Utunk utolsó állomására későn este, sötétben értünk. Reggel a függönyt elhúzva megállt a lélegzetünk. Körben a végtelen erdővel borított hegyek, az ablakunk alatt egy mély sötét völgy. Hiába ez Rumcájsz hazája! Gyalog indultunk a vadonba. A sziklavárosba, amely a turisták, a hegymászók kedvenc helye. Kiemelkedő homokhegyeit a külső erők mesés hellyé alakították. Mély hasadékok, sziklatornyok, árkok, szirtek, lépcsős oldalak…. benne járva úgy éreztük az óriások vendégei vagyunk. Manapság számos fantasy film játszódik hasonlóan mesés környezetben, de ellentétben azokkal, ez itt valóságos. Sok hegymászót láttunk a falakon, csúcsokon. Szépen kiépített kilátók vannak, némelyiken meg is pihentünk.

A sok testi-lelki élmény után másnap összecsomagolva indultunk haza felé. Azóta is szertettel gondolok vissza ezekre a napokra.


Kiemelt kép, galéria: [zoli]